EREDETE A lófajta „hucul” neve - eltérően más lófajtáktól - nem egy-egy kiváló törzsalapító-tól vagy kitenyésztési helytől származik, hanem egy népcsoporttól. A Kárpátokban, a Tisza, Prut, Brodina forrásvidékén Bukovina, Gallicia és az egykori Magyarország határvidékén élő hucul nép kezén alakult ki ez a több évszázados múltú primitív lófajta. Brehm 1876-ban írta, hogy minden riadozás nélkül húzza terhét a meredek hegyoldal kígyózó ösvényein, biztosan lépked a szakadékot áthidaló pallón, és vígan üget a vadregényes tölgyesek és fenyvesek hûvös útjain. Fajtáról ekkor még nem beszélhetünk, hiszen nincs szigorú tenyésziránya. A hegyi környezetben végzett folytonos munka, a rendkívüli hideg télben és forró nyárban való állandó szabadtartás, a több mint 2000 méter magasságban, hegyi környezetben nyújtott nagyon is szerény takarmányozás, az a nyers bánásmód, amellyel minden ősi lovas nép a maga lovával bánik, igénytelen, szívós, hihetetlenül ellenálló típust alakított ki. JELLEMZŐI A középhosszú, gyakran hosszú nyak vastag, széles és izmos, a tarkótól a marig széles egyenes vonalú. A bőséges üstök és sörény dús, vastag szálú, a csikókon hosszú ideig felálló. Gyakran elfedi a szemeket, a homlokot és a mart. A mar rendkívül széles, lapos, és izmosan párnázott. A vállak szélesek, meredek lapockák jellemzik. A szügy és a mellkas széles, igen mély, és nagyban hozzájárul a hucul testalkatának zömökségéhez. A hát feltűnően hosszú és széles. Jellegzetes hucul tulajdonság a túlnőttség is. (Ez azt jelenti, hogy a farbúbmagasság nagyobb a marmagasságnál.) A mély törzs és a mellkas rövid lábakon nyugszik. A lábak erősek, az alkar és a combcsont erőteljes izomzattal borított. A paták kicsinyek, kemények, jól formázottak, patkolás nélkül is igen ellenállóak. A kancák jellemző méretei: marmagasság bottal: 131-142 cm, övméret: 160-170 cm, szárkörméret: 16-18,5 cm. Színe legtöbbször őzszínű pej, többé-kevésbe fakó, vagy egérszürke szőrökkel keverve. A gesztenyepej, a sötétpej, a nyári fekete is gyakori, előfordul fakó és fekete is. HASZNOSÍTÁSA A hucul lovat a feltétlen munkakészség, kitartás, igénytelenség jellemezi. A katonaság málhás, ill. géppuskás lóként hasznosította, de nehéz hegyi terepen fogatban is szinte csodálatra méltó ezeknek a kis testű lovaknak saját testsúlyuk többszörösét elhúzó munkateljesítménye. ÁLLOMÁNYA Jelenlegi állománya Magyarországon mintegy 60 kanca, melynek felét az Aggteleki Nemzeti Park állomány teszi ki, a többi néhány kancás kistenyésztők kezén található. Európában fajtatiszta állománya mintegy 2000 tenyészállatra tehető. Az 1990-es évek közepén Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország, Ausztria létrehozta a fajta nemzetközi szervezetét, HUZUL INTERNATIONAL FEDERATION néven, amely egységes szabályok mentén szervezi a fajta tenyésztését, törzskönyvezését és génmegőrzését. hucul Marmagasság: 130-145 cm Küllem: hosszú, száraz fej, rövid erős nyak, izmos váz, csapott far, száraz végtagok, kicsi paták Szín: többnyire fakó, pej és sárga színben is előfordul, de sosem szürke vagy pöttyös Eredet: Szlovákia, Románia Érdemes tudni: Különösen robusztus, munkabíró ló. Hátasként kifejezetten alkalmas túra- és távlovaglásra a hegyvölgyes területeken